Nem kellett hozzá sem feljelentés, semmilyen konkrét esemény, hogy a kiadó
akkori igazgatója ne akarja kiadni Lukács György életrajzát. Hiszen Fekete Éva
Lukács-életrajza egy olyan emberről szólt, aki egész életében kommunistának
vallotta magát, de minden csalódása és tévedése közepette is hitt abban, hogy a
kommunizmus csak a társadalom mély, demokratikus átalakulása révén, azzal együtt
valósulhat meg. (Kőszeg Ferenc) Minden jelentős embernek csak egy gondolata van;
sőt kérdéses, vajon a gondolatnak lehet-e egyáltalán többes száma. Miközben már
azzal is a lehetetlent kísértjük, hogy egy rövid pontban akár csak felvillantsuk
is Lukács egyetlen gondolatát, arról itt végképp le kell tennünk, hogy e fenti
tézist most megvitassuk. Akárhogyan is van, érdemes kiindulni Lukács
aforizmájából. Műalkotások léteznek - hogyan lehetségesek?, hangzik a múlt
század tízes éveinek elején írott korai Művészetfilozófia Kantot parafrazeáló
kérdése, mely Lukács Györgyöt végigkíséri egész hosszú életén. A kérdés maga
első ránézésre szűken vett esztétikai problémának tűnik, igaz, már rögtön egy
lehetséges esztétika alapkérdésének is tekinthető. Állításunk az, hogy valójában
Lukács György filozófiájának alapkérdése, és az életpálya tekinthető úgy is,
mint az erre a kérdésre adható válaszok fellelése iránt érzett szükséglet
kielégítésének meg-megújuló kísérlete. (Kardos András)