A kötet írásai a magyar kulturális nemzet eszméjének szolgálatában állnak.
Szerzőjük ezért foglalkozik bennük olyan írástudókkal, éljenek ők egykoron a mai
Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy éppen a
nyugati világban (emigrációban), akik maguk is a nemzeti irodalom, illetve a
kulturális nemzet egységének tudatában írtak, alkottak. Néhány kivétellel (Dobos
László, Borbándi Gyula) azon írókról, költőkről szóló írások gyűjteménye ez a
könyv, akik a huszadik század első felében már jelen voltak a magyar irodalmi
életben: a régebbi múltból Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Bánffy
Miklós, a közelebbiből Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, az erdélyi
Reményik Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Karácsony Benő, Dsida
Jenő, és Jékely Zoltán, a nyugati világban tevékenykedő Kovács Imre és Wass
Albert. Mindannyiuk közös meggyőződése volt, és a szerzőé is az, hogy csak
egyetlen magyar irodalom van határok nélkül, és amit a történelem durván
összetört, azt az alkotó szellemnek az irodalom világában kell helyreállítania.