Temesi Ferenc 1977-ben a ?Látom, nekem kell lemennem? című novellafüzérével
robbant be a magyar szépirodalomba. E könyvében is már kiforrottan jelen van a
szerzőre azóta is jellemző kísérletezőkedve, a műfaji határok átlépésének
szándéka. Prózájának játékossága, nyeglesége, s az a bonyolult hangulati
ötvözet, melyben a keserű és megrázó szemérmesen elrejtőzik a vidám, könnyed
mögé. Egyszerre teremt mítoszt, és rögtön le is rombolja azt. Temesi már akkor
is, és azóta is örök lázadó maradt. Könyvének főhőse Győző, az író ifjúkori
alteregója. Az ő életútját követjük nyomon az 1950?60-as évektől, kisgyermek
korától. A történetek egy kisvárosban, egy udvarban ? ahol a kisfiú egymagában,
mégis elszántan rúgja a bőrt ?, egy iskolában ? ahol afféle rossz kölyökként a
padra firkál ? és az egyetemen játszódnak ? itt olvassa fel első műveit. Látjuk
Győzőt, a hős világjárót, amint a város határából mégis visszatér, és a hősködő
kamaszt, aki tulajdonképpen szívszomorítóan társtalan. Temesi biztos kézzel
formálja anyagát, ügyesen bánik az érzelmekkel, a kifejezés árnyalataival.
Játékossága, nyeglesége mögött a kamasz sérülékenysége, fokozott érzékenysége és
szégyenérzete rejtőzik.