A kötet szerzője az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, másfél évtizeden át
vezette az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. Ezúttal az elmúlt
húsz évben közreadott, a politika rendőrségének működését taglaló írásaiból
válogat. Mindegyik közlemény a titkosszolgák és szolgálatok ténykedését helyezi
a leírás tengelyébe. A tanulmányok egymás utáni rendje kronologikus: a második
világháború végén (szovjet) kommunista gyámkodással felállított szolgálat
történetét egészen a rendszer alkonyáig követi nyomon. Közben nemcsak az
államvédelem/állambiztonság rendszer(de)formáló működésének sajátosságai
tárulnak az olvasó elé, hanem az is, hogy a pártdiktatúra mindennapjaiban milyen
szinuszgörbén mozgott maga az ideológiavezérelt hatalmi konstrukció. Alig van
logika abban, hogy mikor mutatta nyers terroruralom arcát, milyen
áttűnésekkel-rángatózásokkal követték egymást a bürokratikus etatizmus, a
centralizált anarchia, vagy éppen a slampos diktatúra működési fázisai. Az
egymást váltó rendszergazdák hektikusan módosítgatott elvárás-programjai
ugyancsak rapszodikusan hatottak - vagy sem - a kezük alá dolgozó szolgálatok
hivatásos állományára, a különböző módon beszervezett ágensekre, besúgókra,
társadalmi kapcsolatokra. Ebből eredően az is csak tendenciaszerűen érvényesült
főszabályként, hogy Rákosi Mátyás terroruralma idején az ÁVO/ÁVH a párt ökle
szerepét töltötte be, míg a Kádár-korszakban megregulázva, szorosabb pórázon
tartva, inkább rejtőzködő, a párt szeme-füle vizslatásra összpontosította volna
működését. E két alapképlet a mindennapokban igen sokfajta szerepfelfogást és
ténykedést produkált.