A kötet két alapvető filozófiai és társadalmi kategória, a tér és a szakralitás
összekapcsolása mentén a hazai társadalomkutatásból lényegében hiányzó
kérdésköröket tárgyal. A munka alapját az ELTE Földtudományi Doktori Iskolájában
elvégzett több éves kutatómunka jelenti, amely sikeres doktori védéssel,
fokozatszerzéssel zárult. A munkában a térbeliség az elméleti tartalmak
boncolgatásán, a bemutatott érdekes modellalkotási kísérleteken túlmenően
meghatározó módon kötődik a főváros hitéleti, vallási közösségeinek, a
rendszerváltozást követően sokszínűvé vált egyházi szervezetrendszernek a
bemutatásához. A sokrétűen tagolt nagyvárosi térben zajló szellemi, szakrális
folyamatok kiemelése ugyancsak új hangsúlyt jelent a hazai társadalomkutatásban,
ahol ez idáig inkább a személyes, családi, kistelepülési nézőpont, a falusi
szellemi világ és kultúra néprajzi, szociológiai tartalmai voltak előtérben.
(Nemes Nagy József, professor emeritus, ELTE) DOBAI ATTILA MARCELIÁN született
1980-ban, nyelvész, jogász, egészségügyi szakjogász, népegészségügyi ellenőr,
területkutató. Egyetemi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen, illetve az Eötvös
Loránd Tudományegyetemen végezte, az ELTE TTK-n szerzett fokozatot
társadalomföldrajzból. Eddigi munkáját jól tudja szintetizálni az ELTE
Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Ember-Környezet Tranzakció Intézetében, ahol
egyetemi adjunktus és a Környezetpszichológia Kutatócsoport tagja. Életminőség,
társadalmi és környezeti tér, környezetjog témakörökben oktat és végez
kutatásokat.