Berg Judit első felnőttkönyvének egyik kulcsszereplője, Valentin Kornél rendőr
százados mindhiába próbál bizonyítható összefüggést találni két, szinte egyidejű
haláleset között, amelyek pedig nyilvánvalóan és bosszantóan egy irányba
mutatnak. A nyomozás elakad, s hogy Kornél frusztrációja tovább fokozódjék,
felbukkan a fiatal forgatókönyv-írónő, az egyetlen ember, akit a detektív soha
többé nem szeretne viszontlátni. Az írónő ugyanis egy évvel korábban, a
foglalkozásából fakadó sajátos logikával rájött egy olyan rejtélyes gyilkosság
megoldására, amelyet Kornélnak minden igyekezete és szakmai tudása ellenére sem
sikerült felderítenie, s ezt a blamázst a nyomozó nemigen tudja megbocsátani.
Most sokáig egymástól függetlenül keresik a válaszokat, azután mégis
együttműködnek, hogy ebből az esetből ne legyen akta a megoldatlan ügyeket
elfektető irattárban. A pszichológiai szálakkal sűrűn átszőtt krimiben
főszerepet játszó nők mintha egyetlen személy különböző életszakaszainak
vágyait, törekvéseit, egykori énjeit testesítenék meg. Berg Judit bűnügyi
történetbe ágyazva, írói eszközökkel szeretné kijátszani azt a könyörtelen
törvényt, hogy minden egyes döntésünkkel szükségképpen minden más utat lezárunk
magunk előtt, vagyis újra meg újra szűkítjük egykor végtelennek tetsző
világunkat.