Meghökkentő állítás ez egy olyan közéletben, ami a harcról, az ellenfél állandó
lejáratásáról szól. Ez a könyv ugyanakkor azt mutatja be konfliktusról
konfliktusra haladva, hogy valójában nem baj, ha nem tudunk megállapodni egy
nemzeti alapvetésben. Sokkal nagyobb probléma, ha úgy érezzük, hogy erre kell
elfecsérelnünk az időnket. Ez pótcselekvéssé válik, és kiszorítja azt az igényt,
hogy új és új megoldásokat találjunk társadalmi problémáinkra. A vita soha sem
rossz dolog, hanem éppen társadalmi fejlődésünk alapja. Az a hozzáállás, hogy
meg akarjuk érteni, a másik mit, miért mond, tesz, a saját világképünket is
alakítja. A gondolatok közötti - jó értelemben vett - harc valójában
katalizátor, aminek hatására folyamatos kis kompromisszumok köttetnek. Ezek a
kompromisszumok időről-időre mérlegre kerülnek és újra vita tárgyává válnak.