Korunk társadalmait nevezhetjük ?információsnak, ?hálózatinak, ?kockázatinak,
?posztindusztriálisnak, ?posztmodernnek, ?posztmateriálisnak, ?tulajdonságok
nélkülinek vagy éppen ?posztarchaikusnak. Ezek a megnevezések, mint a
szociológia leírásai általában az elmúlt két évszázad során, mind az anyagi és
szellemi környezet és az egyéni életvitel döntő jelentőségű átalakulását
igyekszenek megragadni. Ezek a változások alapjaiban határozzák meg a jelenkori
társadalmak struktúráját, illetve az egyének egymáshoz és világhoz fűződő
viszonyulásit is. Ezzel egy időben a jelenkori társadalmakat megragadni igyekvő
empirikus és elméleti modelleknek is új kihívásokkal kell szembenézniük. A jelen
tanulmánykötet alapjául szolgáló kutatás részben erre az igényre válaszul
zajlott. A kutatás során kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a hagyományos
kemény változók mellett ? amelyek a globalizált-információs társadalmak
leírására egyre kevésbé alkalmasak ? olyan puha változókra helyezzük a
hangsúlyt, amelyek révén a magyar társadalomban uralkodó érték- és attitűdbéli
mintázatok tipizálhatók. Ezzel összhangban a tanulmánykötet elsődleges célja,
hogy átfogó képet nyújtson a magyar társadalom szerkezeti, értékrend- és
attitűdbéli sajátosságairól.