Nicolas Sarkozy (1955-) francia jobboldali politikus, 2007 és 2012 között
Franciaország köztársasági elnöke. Apja magyar kisnemes volt, aki a kommunisták
elől menekült külföldre. A most közreadott emlékirata az elnöksége első két
évéről szól. ?A válság nem kedvez a független gondolkodásnak. A ?birka?
kommentátorok nyája gyorsan elhallgattat mindenféle differenciálásra való
törekvést. A válság a kockázatvállalás ellensége is, pedig az az egyetlen módja
a túlélésnek. A csordaszellem azonban arra készteti a felelősöket, hogy
megpróbálják bebiztosítani magukat a váratlannal szemben, ami kudarcra van
ítélve, mivel az a szabály, legalábbis a tetőzés időszakában. A válság ezenkívül
rengeteg gondolkodót és botcsinálta filozófust generál, akik mind a régi,
elnyűhetetlen refrént ismételgetik: ?ezután már semmi sem lesz ugyanolyan, mint
azelőtt?. Ez rossz fényt vett az előző nemzedékekre, akik ezek szerint rosszul
viselkedtek. [?] Egy demokráciában a végső döntéshozónak mindig a politikusnak
kell lennie, soha nem a szakértőnek. Az elnöké és a választott képviselőké az
általános választójog legitimitása, és az mindig sokkal magasabb rendű lesz,
mint az akadémiai képesítések vagy a sorshúzás. [?] A politikai tekintély
megkérdőjelezésének korában továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy a
politika az egyetlen, amely képes megtestesíteni egy jövőképet, rendezni a
vitákat, és előkészíteni a jövőt [?] a franciák nem tudnak meglenni politika
nélkül. Ez törekvés és sors kérdése. Népünknek szüksége van arra, hogy saját
magát túlszárnyalja. Ez a politika értelme. Nagyban látni, messzire látni, a
holnapot látni.?