Egy csendes szavú, mindig mosolygó asszony, Csanda Mária gazdag belső világa
tárul fel előttünk ennek a könyvnek a lapjain. Tárcái elgondolkodtatók,
könyvismertetései pedig mindig alaposak, tájékozottak, ugyanakkor a lényegre
fókuszálók. Míg recenzióit komoly szakmaiság, egyfajta jó értelemben vett
fegyelmezettség jellemzi, addig igazi személyisége, mély érzésű világszemlélete
leginkább rövid prózáiban és tárcáiban mutatkozik meg. Egy nyugodt, állandóan
szemlélődő és elmélkedő ember írásai ezek: a gyermekkori emlékek, egy hirtelen
jött zivatar vagy egy városi biciklizés ? mindegy. Mindenütt ott van ez az
elmélkedő-reflektáló látásmód tele életszeretettel. Mindenben meglátja a
szépséget, legyen az egy szobor vagy éppen a tócsában visszatükröződő fák. Nem
lehet, nem érdemes ezt a könyvet egy szuszra elolvasni. Inkább kóstolgatni,
ízlelgetni kell, mint a jó bort. Néhány naponta elővenni, elolvasni belőle
egy-két írást, s feltöltődve életszeretettel visszatérni a rohanó
hétköznapjainkba. Kollarits Krisztina irodalomtörténész