Diszkrét bosszú, csipkébe öltöztetett hódító szándék, könnyek és diadal ?
elképzelhetetlen volna mindezek nélkül egy régenskori történet. Jane Austen
rajongói azonban nem érik be ennyivel, a társasági élet kritikus megfigyelését,
finom lélektani ábrázolását várják. Egészen különleges kötetet tarthatnak a
kezükben: Vallasek Júlia kiváló fordításában az Austen-életmű három szakaszából
olvashatnak egy-egy kisprózát. A Lady Susan keletkezése idején az írónő
mindössze 19 éves volt, mégis érett hölgyek ravasz cselszövéseibe nyerünk
betekintést a levelezésükön keresztül. A Watson családot húszas évei végén
vetette papírra, a töredékben maradt regényben kirajzolódóhoz hasonló
élethelyzetben ? talán éppen ezek a nehézségek nem tették lehetővé, hogy
befejezhesse. A Sanditon keletkezése és a regény világa közötti átfedések
megrendítő módon fedik fel az empátiából és éles iróniából egyszerre építkező
austeni zsenialitást: Jane Austen élete utolsó hónapjaiban betegségével küzdve
dolgozott a szövegen, és rajzolta meg mindenki szórakoztatására hipochonder
hőseit. Akár zsengéjét, akár az életmű végi töredékét olvassuk, mindegyikben ott
az austeni regényekből elmaradhatatlan feszültség, amely a felemelkedés és bukás
pengevékony határvidékének, az angol szalonnak sajátja. Ajánló részlet: ?Sir
Edward mind megjelenésben, mind viselkedés dolgában jóval húga fölött állt,
jóvágású fiatalember volt, mégis inkább jó modorával tűnt ki, és azon
igyekezetével, hogy mindenkihez figyelmes és szórakoztató legyen. Belépése a
szalonba feltűnést keltett, sokat beszélt, különösen Charlotte-tal, aki mellé
történetesen leültették, a lány pedig rövidesen megállapította, hogy Sir Edward
jóképű fiatalember, szelíd hangja van, és módfelett bőbeszédű. Megkedvelte.
Amilyen józan gondolkodású lány volt, rokonszenvesnek találta a fiatalembert, és
nem törődött a gyanúval, hogy ő is hasonlóképpen vélekedhet róla, legalábbis
erre utalt az, hogy egyértelműen figyelmen kívül hagyta húga távozási szándékát,
és makacsul a helyén maradva folytatta a beszélgetést. Nem mentegetőzöm hősnőm
hiúsága miatt. Nem ismerek és nem is vágyom megismerni olyan ifjú hölgyet,
akinek az ő korában nincs hasonlóan élénk képzelete, és nem fontos számára, hogy
megnyerje mások tetszését.? (Sanditon ? részlet)