A harmadik világháborút követően egy új, erős hit terjed el a felégett,
radioaktív Földön, amely a világméretű pusztítás kiváltóját dicsőíti. A Harag
Szolgái istenként tisztelik Carleton Lufteufelt, és a Deus Irae nevet adják
neki: a Harag Istene. A Utah állambeli Charlottesville kis közösségében Tibor
McMasterst ihletett festőként tartják számon; noha karok-lábak nélkül született,
mechanikus toldalékok segítségével kivívta magának az emberek tiszteletét.
Amikor az új egyház megbízza, hogy fessen egy nagy, lenyűgöző falfestményt a
Harag Istenéről, akit még senki sem látott, Tibor kénytelen elindulni egy
veszélyes utazásra, hogy megtalálja azt az embert, aki egyben isten is, és
megörökítse a képmását az utókornak. Philip K. Dick és Roger Zelazny közös
regénye a hit mibenlétét boncolgatja azzal a kíméletlenséggel, ami Dickre
jellemző, ugyanakkor olyan költői képekkel, amely Zelazny írásainak sajátja.