Szerző: Rudolf Ku?era Kiadó: Korma könyvek Nyelv: magyar Kiadás éve: 2008 ISBN:
9789638790309 Kötésmód: KEMÉNYTÁBLÁS, KÖTÖTT Oldalszám: 164 oldal Méret [mm]:
167 x 240 x 16 A 164 oldalas fűzött kötésű, keményborítójú kötet húsz
fekete-fehér és színes illusztrációt tartalmaz, valamint tíz térképet, melyek
segítik az olvasót kiigazodni a 19. és a 20. század Európája történelmében. A
könyv a teljesség igénye nélkül foglalkozik Közép-Európa múltjával, s a
tanulságokat levonva megkísérli felvázolni az új alapokat, melyekre az érintett
országok kölcsönös viszonyát lehetne helyezni. Ezekből az egyik legfontosabb az
a megállapítás, hogy a demokratikus átalakulás nem épülhet fel a ?hazugságban
való életben?. A szerző, Rudolf Ku?era történész és politológus a hetvenes évek
végén építőmunkásként dolgozott, miután a Charta 77-es mozgalommal való
együttműködés miatt azonnali hatállyal elbocsátották a Csehszlovák Tudományos
Akadémiáról. 1984 végén, a kommunistaellenes ellenállásba bekapcsolódó
barátaival együtt megalakította a St?ední Evropa (Közép-Európa) című szemlét.
Kezdettől fogva a fő témája közé tartozott Közép-Európa; a hibák, amelyek
megtörténtek, s melyek végül is Közép-Európa széteséséhez és megszűnéséhez, s
Kelet-Európává való átváltozásához vezettek. Emellett természetesen fennállt a
kérdés is, vajon és milyen körülmények között lehet majd egyszer a közép-európai
régiót feléleszteni, mint a demokratikus Európa alkotóelemét, mely kérdéssel egy
következő kérdés függött össze, nevezetesen: mi az, amire Közép-Európa
történelméből a jövőben rá lehetne kapcsolódni. Ezeknek az elemzéseknek
elengedhetetlen része volt a nemzeti mítoszok és előítéletek kritikai analízise,
melyek számottevő hatással voltak Közép-Európa történelmére. Így keletkeztek az
egyes fejezetek Közép-Európa történelméből, melyek először folytatásban jelentek
meg a Közép-Európa című szamizdatos szemlében. Később, 1992-ben, ezek könyv
formájában is megjelentek a prágai I.S.E. kiadó gondozásában. Rudolf Ku?era
mindenkor a demokrácia egyik fő mércéjének a kisebbségekhez való viszonyulást
tartotta, a nemzetiségiekhez elsősorban, de a politikai, szemléletbeli és egyéb
kisebbségekhez is. Vallja, hogy a demokráciát, csupán mint a pillanatnyi többség
uralkodásaként értelmezni mindig áldatlan következményekkel járt. Éppen ebből az
álláspontból kiindulva nagyon veszélyesnek tartja a közép-európai régióban a
tisztán nemzeti államok elérésére irányuló igyekezetet. A szerző a kötetben
rámutat arra, hogy az új államok közül, amelyek Közép-Európában keletkeztek,
szinte egyik sem a természetes fejlődésnek köszönhetően alakult meg, hanem a
háborús események és a nemzetiségi csoportok azután következő erőszakos
asszimilációja következményeként. Ezek a nemzetiségi csoportok rövid időn belül
csupán nemzetiségi kisebbségekké váltak. Más szóval, az új államok alapjaiban
ott volt, kisebb vagy nagyobb mértékben, a győztes többségiek zsarnokoskodása;
annak ellenére, hogy a demokrácia megalapozására tettek erőfeszítéseket, közös
gyengeségük a kisebbségekhez való viszony volt, melyekben akkor, s
tulajdonképpen ma is saját létük veszélyeztetését látják. A szerző véleménye
szerint a kisebbségek felé irányuló megromlott viszony a fő oka annak, hogy a
közép-európai régió mai államainak többsége nem képes valóban gyümölcsöző
középeurópai együttműködésre. Sajnálatos módon, a közép-európai nemzeti államok
közti kölcsönös viszony, a mai napig az első és a második világháború utáni
történésekkel van megfertőzve.