A jövő a múltban rejlik, és azé, aki kézben tartja a múltat. Ekkora hatalom
eddig soha nem létezett, de most már létezik. Most, a 21. század küszöbén,
amikor nem univerzumokról, hanem multiverzumról beszélünk, már valóban létezik.
A csúcstechnológia csúcsát jelentő kvantumszámítógéppel bármilyen tömörített
információ bárhová továbbítható. A kvantumhab lyukain át akár az emberrel
egyenértékű információ is egy másik univerzumba juttatható, s ott húsvér
emberként rekonstruálható. Hol is? Például a 14. századi Franciaországban, a
Dordogne gyönyörű vidékén, ahol javában dúl a százéves háború. Miért? Azért,
mert korunk embere a kvantumtechnológia segítségével a hiteles múltat akarja
újrateremteni - és kihasználni. Nem éri be a töredékes romokkal, csonka
várfalakkal, hagyományos 20. századi ásatásokkal. Neki az egész kell, s persze a
turizmus céljaira kiaknázható, dollármilliárdokat fialó, luxusszállodákkal
beépíthető pompás környezet. Kérdés, hogy nekünk kell-e egy gátlástalan lángelme
múltat és jövőt összekapcsoló, életveszélyes kalandokra csábító víziója. Kérdés,
hogy tömörített információként, elektronárammá alakítva visszavágyunk-e a
hiteles múltba. S kérdés, hogy a túra után hogyan térünk vissza a jelenbe, saját
univerzumunkba. Kérdés, hogy visszatérünk-e egyáltalán... Michael Crichton
múltat, jelent és jövőt átfogó, a lehetséges és a lehetetlen határait kutató,
izgalmas kalandokkal, feszültségekkel teli legújabb regénye nem marad adós a ma
még elképzelhetetlennek tetsző, s ma már nagyon is elképzelhetőnek látszó
válaszokkal.