Véget ért a látható galaxist és a mögöttes univerzumokat egyaránt káoszba
taszító gilleth-mutáns háború, így York Ketchikan életében először azt teheti,
amit akar, nem kell többé a hivatásos túsz szerepét játszania. Békésen
koktélozgat a Desirée-n egy gigászi vízesés fölé épült luxusétteremben, amikor
melléje telepedik egy nőismerőse. A háború utolsó napján kis híján megölték
egymást, de a viszonyok változnak: Lily most azért jött, hogy felbérelje Yorkot,
szerezzen meg egy felbecsülhetetlen értékű gyöngynyakéket. A gyöngy a
világegyetem legértékesebb kincse, hát még ha kétsoros ékszerként harminchat
csodálatos darab van egymás mellé felfűzve. Ám a bolygó, ahol a Fenség Nyakéke
található, szoros védelem alatt áll: egy titokzatos hadsereg, a Corps de
Invisible Armée blokádot húzott évezredekkel ezelőtt köréje. Nem véletlenül. A
civilizáció még nem ért el az űrkorszakba, újdonságszámba meg a géppuska és a
rádió. Leszállni szinte lehetetlen. Yorknak mégsem az okoz fejfájást, hogy
hogyan jusson át a blokádon, hanem két apróság: a nők uralta társadalom, amely a
felszínen fogadja, és hogy a lent élők alakváltók. Emberakjukat levetve bármikor
fel tudják venni hajdani törzsük totemállatának formáját - s ilyenkor az
ösztönök kerülnek túlsúlyba és visszaszorul a tudatosság. York a gyöngysor utáni
hajsza közepette belekeveredik két Farkasasszony véres hatalmi küzdelmébe.
Megkörnyékezik a férfiúi egyenlőségért harcoló polgárjogi aktivisták, meg akarja
ölni a boszorkány, és természetesen nyomában van a Corps de Invisible Armée.
Állandóan a lebukás határán áll, hiszen sem a csatákban, sem a selyempárnák
között a hercegnőt ölelve sem tud átváltoztatni azzá, aminek mondja magát.