A XX. századi magyar történettudomány elfeledett munkáit bemutató sorozat kötete
a svájci emigrációban elhunyt kiváló középkorkutató első összefoglaló munkáját
tartalmazza, mely eredetileg 1928-ban jelent meg, s gyakorlatilag
hozzáférhetetlen. A kötet részletesen elemzi a honfoglaló, majd megtelepülő
magyar törzsek külpolitikai aktivitását, majd pedig a megszülető és megerősödő
magyar állam nemzetközi kapcsolatait. Dolgozatom a magyarság mai hazájában
eltöltött három évszázados életének külpolitikai vonatkozásait iparkodik a
teljes forrás és irodalmi anyag felhasználásával szintézisbe foglalni. Az újabb
történeti kutatás kétségtelenné tette, hogy a honfoglalást megelőző és
közvetlenül követő hadjáratok a magyarság tudatos nyugatra törekvésének
kifejezői. A keleti ellenség támadásának kitéve, a 896 és 900 között birtokba
vett új szállásföldet sem tekinthették végleges hazájuknak, hanem kalandozások
révén a továbbköltözés lehetőségét keresték. A mai Magyarország területén vívott
honfoglalás előtti harcaiban a magyarság csakis a Dunavidék politikai-etnikai
viszonyait ismerhette meg, a távolabbi nyugaton és délnyugaton elterülő államok
erejéről, ellenállóképességéről biztos tudomása aligha lehetett.