A regény a Vízözön folytatása, Gilgames életének további története. Gilgames az
özönvíz után családjával évekig egy elhagyott folyóparton él, abban a tudatban,
hogy a világon csak ők maradtak életben. Idilli életüket Uruk városából jött
követek szakítják meg, akik felismerik Gilgamesben uralkodójukat, s
diadalmenetben viszik a városba. Trónra lépése után hősünk új korszakot hirdet
birodalma lakóinak, a Bika korszakát. Hatalmas, erőskezű uralkodónak bizonyul.
Alattvalói először nagy lelkesedéssel fogadják terveit, de az egyre nagyobb
áldozatokat követelő új feladatok elégedetlenséget, lázadást szítanak körülötte.
Kételkednek isteni származásában, s a hegyekből előjött hatalmas erejű,
párductestű emberben, Enkiduban látják az istenek küldöttét, új uralkodójukat,
akitől legyőzését várják. Enkidu és Gilgames megvívnak egymással: a viadal
eredményeként - melyben egyikük sem győz - testvéri barátságot kötnek, Gilgames
maga mellé ülteti a trónra új barátját, megbünteti az ellene lázadókat. Enkidu
váratlan halála rádöbbenti Gilgamest saját mulandóságára. Felkeresi az
alvilágban nevelőapját, Utnapistimet, hogy adja meg neki a halhatatlanságot. Az
örökéletű ős javaslatára bejárja elmúlt élete, gyermekkora világát, s megtalálja
az örökéletet jelentő kis kék virágot, de azt egy kígyó elrabolja... Kodolányi
Gilgamesben nagyszerű, ellentmondásaiban, kétségeiben, útkereső nyugtalanságában
igazi, modern hőst alkotott. A legendaszerűen elmesélt történetben mindig isteni
erők munkálkodnak, a cselekmény során látszólag minden az ő sugalmazásukra
történik, de úgy, hogy a mai olvasó mindig az emberi gondolkodásmód rugóit
ismeri fel a történésekben, a szereplők reakcióiban, viselkedésmódjában. Ez a
kettősség teszi a művet szemléletében modernné, olvasmányként élvezetessé.