A sztyeppei lovas birodalmak szellemi öröksége Második, bővített kiadás Mind az
európai utazók, mind az arab, perzsa krónikások sok fontos részletet örökítettek
meg a mongolok mindennapi életéről, tömören összegezték a mongolok hitvilágát
is. Sajnos a mongolok szellemi kulturális örökségéről, a mesékről, dalokról és
dicsérő énekekről nem közöltek leírást, így ennek a gazdag kultúrának a termékei
sokáig ismeretlenek maradtak Európa előtt. A középkori mongol és a külföldi
történeti feljegyzésekben megmaradt ősi törvények, bölcs tanítások, valamint
nagykáni rendeletek túlnyomó része ismeretlen a magyar olvasó számára. Szinte
csak néhány követjelentés és a középkori mongol krónikákból álló kivonat
olvasható magyar nyelven. Ennek az lehet az oka, hogy hosszú ideig elterjedt
dogma volt a külföldi és a magyar kutatók körében, hogy a sztyeppei lovas népek,
így őseink, majd a mongolok is műveletlen barbárok voltak, nem volt önálló
erkölcsi-filozófiai rendszerük. Szinte általánosan elterjedt nézet volt, hogy az
általuk hátrahagyott művekben található művekben található bölcseleti részeket
más népektől vették át. Sokan nem is vették lajstromba, hogy milyen gazdag az
eurázsiai sztyeppei lovasnépek tudásanyaga, amelyet leginkább a népi emlékezet
őrzött meg számunkra. Jelen könyvemben szeretném bemutatni a belső-ázsiai
sztyeppei műveltség néhány fontos megmaradt alkotását, amelyet a mongolok
őriztek meg számunkra. Ezek az írásos források jó adalékot szolgáltatnak ahhoz,
hogy jobban megismerjük saját múltunkat, és felfedezzük a magyar néphagyományban
megőrzött, vélhetően szkíta és hun eredetű szokásokat. Obrusánszky Borbála