De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja... A népszerű szerző
mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit,
tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét,
bánatát. Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az
ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama?
És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral
ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori
kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül
fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön
létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a
legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép
sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő
vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha
nagypapa, ha a motorján nincs is fék? Újszülött gyermekemmel, ezzel a kis
csomaggal karomban fel-alá jártam a szülőszobában, egyetlen ponttá és jelenlétté
tömörült minden, duruzsoltam nekik, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget,
és megfogadtam, mindent megteszek értük, mindent, amit ember csak tehet. Lackfi
János író, költő. Ötvennégy éve dobog a szíve. Nyolcvankilenc kötete jelent meg,
vers és próza vegyesen, fele felnőtteknek, fele gyermekeknek. Író-olvasó
találkozói során ötször kerülte meg a Földet Magyarország határain belül. Négy
kontinensen járt és olvasott fel műveiből. Tizenhét évig oktatott a Pázmányon.
Huszonöt éve tanít kreatív írást. József Attila-, Prima Primissima- és
Stephanus-díjas. Hat gyermeke van és öt unokája.