Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind
hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás
hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb
rendjében kaphat majd választ. A keresztény költő igazi hangja azokban a
vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében
kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az imitatio Christi drámaiságát ismeri
fel, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megváltáshoz vezet. Ő maga
is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Számos versében ezért a
krisztusi szenvedéstörténet személyes értelmezést kap, a költő sokszor a magára
maradt, szenvedő Krisztus helyébe képzeli magát, a krisztusi áldozattal
azonosul. Saját áldozatvállalásának, küldetésének végső értelmét a krisztusi
áldozat természetfeletti rendjében találja meg, s ezáltal osztozik a megváltás
drámai misztériumában.