Ez a könyv melléktermék. No, nem a Magyar Televízióban futó Szent István
vándorlás című film-sorozat melléktermékeként értelmezem elsősorban, hanem
életem, gondolkodásom, természethez való viszonyom hatvan éves gyakorlatának
melléktermékeként. Szerencsére volt olyan apám, voltak olyan tanáraim és
barátaim, akik megtanítottak, pontosabban akikkel volt módomban megtanulni és
megérezni a természetben való fürdés örömét. A természetjárást sohasem csak a
fizikai mozgás önmagában is öröm szerző voltáért szerettem, hanem mert korán
megéreztem hogy egy harapni valóan zöld réten való heverészés közben milyen
parányi vagyok Isten szabad ege alatt, és korán megéreztem, hogy lélekben egy
szelíd-ívű völgyfő puha hullámzású lombheverőjére is végignyújtózhatom, mert
óriás vagyok. Már gyerekkoromban megéreztem, hogy mily nagyszerű érzés, ha
belefeledkezve a környező világba hagyom magam körülöleltetni a természet
ezernyi karjával: Ezt én apámnak, tanáraimnak, turista társaimnak és Trangos
néninek, a szilvásváradi menedékház hajdani fehér hajú kedves öreganyóka
gondnokának köszönhetem.Tanítómestereimet követve e könyv - egy sorozat első
kötete - is azt szolgálja, hogy minél többen induljanak el a Kék-országúton, s
hogy minéttöbben tudjanak látni, hallani, gyarapodni. Különösen kívánom ezt a
mai fiatalságnak, hogy ötven év múlva is legyen, aki fontosnak tartja majd újra
írni ezt a könyvet, mint ahogyan én is fontosnak tartottam dr. Thirring Gusztáv
és dr. Vigyázó János után hetven évvel papírra vetni az általam fontosnak
tartott apróságokat is egy útikalauzban