A felszabadulás óta csupán két régebbi könyve nem jelent meg Széchenyinek: a
Hengerlő homok és a Két kecske. Az utóbbiból azonban az egyik, az európai
vadkecske átkerült az Ünnepnapok emlékezései közé, így a sivatagi vadászatok
töretlenül állhattak össze egységes kötetté. A kötet első része egy sivatagi
expedíció vadásznaplója, veszedelmei, izgalmai merőben különböznek az őserdők
kalandjaitól: itt a legfőbb veszedelem a vízhiány, az eltévedés, az autók
elakadása. Járatlan, ismeretlen úton indul el a három magyar vadász, hogy a
sivatag ritka állatait, az addrát, addaxot, fehéroryxot zsákmányul ejtse. S a
sivatag ismeretlenségéből, tévelygések, küszködések, szorongató helyzetek után
sikeresen térnek vissza a termékeny és eleven Nílushoz. A második rész (Núbiai
vadkecske) szintén sivatagi, de színhelye nem a végtelen homokmező, hanem a
sivatagi hegyek vigasztalan kopársága. Itt él a ritka nagybecsű vad, a bedein.
Széchenyi Zsigmond sivatagi beszámolói érdekes képet adnak a kopár, félelmetes,
veszedelmes, de mégsem élettelen sivatag világáról. A könyvet a szerző
felvételei díszitik