? Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig
tartogatni a jegyzeteket ? sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta
a szekrényajtaját. Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor. . . És akkor
történt, hogy először megláttam Antai ? Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a
pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj
lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom
magam. Deszkás cipőt, farmert, és bőfazonú fehér pólót viselt, fél vállán
hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza
meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és
pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel
beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták.
Zavartan turkáltam a szekrényemben, csak néha néztem fel egy ? egy pillanatra. ?
Nézd, megjött Cortez! ? jelentette be Virág. Mintha magamtól nem vettem volna
észre. (részlet a könyvből)