Szokatlan a műalkotás sorsa. Szokatlan, hogy egy regény, amelyet negyedszázaddal
írójának halála után publikálnak először, egyszeriben a nemzetközi érdeklődés
középpontjába kerül, a huszadik századi világirodalom remekei közé sorolják,
szerzőjét pedig Kafkával, Joyce ? szal emlegetik egy sorban. ##A modern szatíra,
a fantasztikus, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyesítő regény a
mai kor emberének nagy problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és
gonosznak az olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpontosul a
kezében? Hol az igazság határa a teremtő indulat sodrásában? S kinek a gondja,
hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon közben? ##A regényben, akár a középkori
misztériumjátékokban, három, egymással szoros logikai kapcsolatban álló síkon
bonyolódik a cselekmény: a fantasztikum, a valóság és az elvont filozófia
síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a Sátán, Jesua ? Jézus, a szimbolikus
értelmezésű Mester és a harmincas évek Moszkvájának gogoli torzítású furcsa
figurái is jelen vannak. A filozófiai mondanivalót az önmagában is lenyűgöző
betétregény summázza: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus magányos idealista,
szemben az embertelen, számító hatalmat képviselő, okos Ponczius Pilátussal.
##Bulgakov nem formulákban fogalmaz, gondolkodásra, a mélyebb morális ?
társadalmi összefüggések önálló felismerésére készteti olvasóját.