?Egy állat elmosódó, homályos sziluettje a sötétben. A pofája nem látszik.
Óvatosan odalopakodik a tyúkólhoz, fejét leszegi, szinte a földhöz lapul,
igyekszik egybeolvadni a fűvel és a tulajdon árnyékával, igyekszik észrevétlen
maradni. Gyorsan, de könnyedén mozog, nem kapkod. Ragadozótempó. A profi gyilkos
ismertetőjegye. Odaér. Mozdulatlanná merevedik. Most szemeli ki az áldozatát.
Alig észrevehetően felemeli a mellső mancsát: a ragadozó ruganyos, ugrásra kész
tartása. Már előre érzi a tyúkvér ízét és szagát. Ragadozópofáját a telihold
felé fordítja ? s egyben a biztonsági kamera felé, úgyhogy végre valamit ki
lehet venni az ábrázatából. Ó, milyen ismerős a rendőrségi Borznak ez az
álmodozó pillantás a holdra a villámgyors vetődés előtt ? a gyilkos állat kurta,
mágikus éjjeli szertartása??