Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé.
Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet
még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal
köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint kilencedikben, a díjugrató napján.
Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de
nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden energiámmal azon
voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek. ? Sziasztok ? köszönt hátra
Cortez nekünk, aztán megfogta Viki kezét (összekulcsolt ujjakkal), és
elindultak. (részlet a könyvből)