J. R. R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete
fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját
mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek.
E páratlan mítosz ? ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit című
regények, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény ?
amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor
elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója,
Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem
publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés
sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem
titkolva adta közre, sok ? sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde
Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig
rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Az Elveszett
Mesék Könyve I. Része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének
bevezető történeteit tartalmazza. Kibontakozik a mitológiarendszer
kiindulópontja, és nyomon követhetők páratlan fejlődésének kezdő lépései: a
világ teremtése, a valák cselekedetei, a tündék ébredése, legnagyobb alkotásaik
születése és Melko pusztító lázadása ? ahogy azt maguk a tündék Eriolnak, a
nyugati óceánon átkelő ember ? hajósnak elmesélték. ?A szilmarilok? célja az
volt, hogy megindítsa a szívet és a képzeletet, de a maga belső erejével, nem
pedig járulékos elemek igyekvő felvonultatásával; és igen kétséges, hogy
bármiféle ?magyarázat? elvezérelheti lényegéhez azt, akit a mű nem szólít meg. ?