Egy évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a galaxist, és
szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő, intelligens életet. Ezt
követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a túlélőknek mégiscsak jobb
kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a közösség és a megértés
jegyében néha összejöjjenek. A fennmaradt civilizációk ciklusonként egyszer
megtartják a Metagalaktikus Grand Prix ? t, ahol a furcsábbnál furcsább lények
dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik össze tudásukat. Minden újoncnak
meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy a galaktikus nagycsaládba
jelentkező új faj értelmes ? e ? ha pedig elbukik, haladéktalanul megsemmisítik.
Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár diplomáciai drámákra, gigantikus
űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt közömbös idegenekre számítottak,
rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó strasszok és elektromos gitárok
várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli a galaxis legnagyobb színpadán,
mint a Decibel Jones és az Abszolút Nullák, fajunk sorsa pedig azon múlik,
képesek ? e úgy zenélni, mint még soha senki a történelemben. ?Mintha vakrandira
ment volna Ziggy Stardust és a Galaxis útikalauz stopposoknak, hogy aztán durván
berúgjanak és egész éjjel karaokézzanak. Cat Valente teljesen flúgos, de amúgy
zseniális, és rajta kívül a világon senkinek nem jutott volna eszébe ez a
sztori, és pláne nem tudta volna így megírni. ? John Scalzi