A legtöbb európai országban, de Angliában és Amerikában kiváltképpen, az
1848-49-es szabadságharc és annak kegyetlen megtorlása nyomán széleskörű és erős
rokonszenv alakult ki Kossuth Lajos és népe iránt. Ez jó ötven éven át
fönnmaradt. Az 1867. évi kiegyezés után a brit sajtó és a diplomaták
Magyarországot mintaszerű alkotmányos állam-nak, az egész Osztrák- Magyar
Monarchiát stabilizáló és liberalizáló tényezőnek látták. A történész, aki
1990-ben a rendszerváltozás külügyminisztere lett, könyvében arra keresi a
választ, miért és hogyan vált a magyarok iránt érzett széleskörű rokonszenv
előbb kritikává, majd ellenszenvvé. A fordulat egyik oka az 1904-ben kezdődő
magyar belpolitikai válság volt, ami párosult a nemzeti kisebbségek igényeinek
elutasításával, a magyarosodás erőltetésével. Ezzel egyidőben Európában két
szembenálló szövetség jött létre: az angol-francia-orosz antant és a Németország
vezette Hármasszövetség, az Osztrák-Magyar Monarchiával és Olaszországgal. A
magyar presztízs megromlásához - újságcikkekkel és könyvekkel - jelentős
mértékben hozzájárult a londoni Times bécsi tudósítója, H. W. Steed és a Scotus
Viator írói néven ismertté vált skót közíró, R. W. Seton-Watson. A két
szövetségi blokk vetélkedése kényszerpályára vitte a magyar külpolitikát. Ez
kedvezett a magyarokat kritizáló, sok esetben súlyosan elfogult írások
megjelenéséhez és elfogadásához. 1918 nyarán az antant-kormányok a román, cseh
és délszláv propaganda hatására, döntő mértékben pedig abban a reményben, hogy
ez meghozza a háborús győzelmet, az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeinek
önálló államiságot és tág határokat ígértek. Az eredmény a Monarchia fölbomlása
lett, az ellenséggé vált Magyarország fölött pedig a békekonferencián
megszületett az ítélet. Trianon 100. évfordulóján arra figyelmeztet Jeszenszky
Géza könyvének harmadik, bővített kiadása, hogy hová vezetett a magyar presztízs
elveszítése. ***** Jeszenszky Géza 1941-ben született, történelem-angol szakos
tanár, az MTA történész kandidátusa, habilitált doktor, egyetemi magántanár.
Diplomáját és egyetemi doktorátusát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte.
1976 és 2011 között a mai Corvinus Egyetemen és jogelődjein tanította a
nemzetközi kapcsolatok és a magyar külpolitika történetét, vendégtanárként az
Egyesült Államok több egyeteme mellett Varsóban és Kolozsváron is tanított.
1988-ban a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1990 és 1994 között
külügyminiszter. 1998 és 2002 között washingtoni, majd 2011-tol 2014-ig oslói
nagykövet. Főbb művei: Helyünk a világban - A magyar külpolitika útja a 21.
században (Csaba Lászlóval és Martonyi Jánossal) (Éghajlat, 2009) Post-Communist
Europe and its National/Ethnic Problems (Kairosz, 2009) Kísérlet a trianoni
trauma orvoslására. Magyarország szom szédsági politikája a rendszerváltozás
éveiben (Osiris, 2016) Lehet-e sízni a Kárpátok alatt? (Neidenbach Ákossal)
(Kairosz, 2017) July 1944. Deportation of the Jews of Budapest Foiled (ed.)
(Reno, NV: Helena History Press, 2018)