A gyermek megriad a hangos zajoktól, menekül az erős fény elől. Szúrja a
pulóver, szorítja a zokni. Nem viseli el, ha piszkos lesz a keze. Zsúfoltabb
helyeken szorongani kezd. Gyakran óriási érzelmi reakciókat ad kisebb ingerekre
is, túlterhelődik és összeomlik.De éppenséggel az is lehet, hogy hangos zajokra
vagy erősebb érintésre sem reagál, nem veszi észre a sérüléseket, és azt sem, ha
másnak fájdalmat okoz. Százszor kell szólni, hogy odafigyeljen.
Egyensúlyzavarokkal küzd, ügyetlenkedik.Vagy éppen állandó mozgásban van,
kényszeresen ficereg-mocorog, ugrál, fut, forog. Folyton matat, igyekszik
megérinteni tárgyakat vagy embereket, mert szenzoros ingereket keres. Durván
játszik, vagy nekimegy dolgoknak, ordít, hangos zajokat kelt.A felgyorsult élet
egyik kedvezőtlen mellékterméke a szenzoros feldolgozási zavar. A könyvünkben
szereplő borz, Mellimolli is erősen szenzoros. Baj, ha fúj a szél, ha a szőréhez
ér egy ágacska, ha a szemébe süt a nap, vagy az ebédre feltálalt giliszta nem
elég hosszú/rövid. A sok-sok jaj és baj közepette megjelenik régi ismerősünk,
Vulpi, a róka, aki már sokat tornázott, és van tapasztalata abban, hogy egy-egy
gyakorlatnak milyen kedvező hatása lehet az életre.Vulpi egyezséget ajánl: ő
elmond egy mókás versikét, és ha Mellimolli elmosolyodik, akkor meg kell
csinálnia három gyakorlatot. Hogy ebből mi lesz? Rötyögés, kacagás és hahotázás!
Végül nemcsak Vulpi mondókáit szereti meg Mellimolli, hanem a tornázást is, s
közben észre sem veszi, hogy már nem zavarja a napsugár, az avar szaga, a
bogarak vagy a szél.Ez a különleges könyv nemcsak szórakoztat, hanem segít a
gyermekek szenzoros feldolgozási zavarainak enyhítésében is. Stephens-Sarlós
Erzsébet mozgásfejlesztő meséjét és szellemes versikéit Paksi Veronika
illusztrációja színesíti, a gyakorlatok leírását pedig Kecseti Zsolt grafikái
teszik szemléletessé.