Az előbb keltem én is kezdte lihegve a tacskó , és kimentem a konyhába a
tálkámhoz inni, ahogy szoktam. Aztán kinéztem a teraszajtón Egy pillanatra
elhallgatott, mintha attól tartana, hogy Vica majd nem hisz a fülének. O-da-kint
min-den fe-hér. Borsi érezte, hogy ennél tökéletesebben nem fejezhette volna ki
magát. Tessék? dörzsölgette a gazdi álomittasan a szemét. Egyszerűen eltűnt az a
megmaradt kis sárga füvünk! És a fák ágai sem feketék, barnák, szürkék többé,
hanem fe-hé-rek! Nahát! Ez csodálatos! kurjantott Vica. Már hogy lenne
csodálatos?! bámult rá Borsi megrökönyödve, sőt egyenesen megbotránkozva.
Utoljára gyerekkoromban fordult elő, hogy ilyenkor hó esett! A lány
kikászálódott az ágyból, és odalépett az ablakhoz. Egy hetünk van még
karácsonyig, remélem, nem olvad el addigra! örvendezett. Hó? Ilyen a hó?
fintorgott a kis tacskó. Azt hittem, a hó valami nagyszerű dolog. Mondjuk, mint
a kolbász vagy a szalonna. A kölyök megnyalta az orra hegyét Borsi, a kis
tacskó, a téli népszokásokkal és a hozzájuk kapcsolódó dalokkal, népi
hangszerekkel ismerkedik. A kutyus zenész gazdája, Vica, a téli időszak jeles
névnapjai mellett az ünnepekről, szokásokról a Mikulásról, a karácsonyról az
újévről, a tél elűzéséről - beszélget Borsival. Kalandjaikat pedig remek muzsika
kíséri.A mesék szövetébe egy-egy ismert vagy kevésbé ismert népdal illeszkedik,
ezzel arra biztatva a szülőket, hogy mesélés közben vagy mesélés után
énekeljenek is, ami még tartalmasabbá és bensőségesebbé teszi az együtt töltött
időt. A könyvet kisiskolásoknak ajánljuk.