Egyszer volt, hol nem volt, hajdanában-danában, volt egyszer egy regény, a címe:
Zenga zének. Az első sora: Nincs szebb könyv szívnél és léleknél. Imakönyv
bevezetőjéből vette a szerző, valami Vámos Miklós. E tőmondat azóta újra meg
újra fölzeng benne. Hol a szívében, hol pedig a lelkében. Kiskorában úgy
képzelte, lehetetlen, hogy a gyerekek és a felnőttek szíve ugyanolyan alakú,
anyagú és színű legyen. Hiszen akkor miért bánnának a felnőttek úgy a
gyerekeikkel, mintha azok nem nyiladozó értelműek volnának, hanem ütődöttek? A
lelkekről nem is beszélve.Ikermese található e kötetben, avagy páros mese.
Összetartoznak. Úgy képzelem: kezdetben a szülők olvassák föl a gyerekeknek,
később a gyerekek a szülőknek, netán egymásnak. Ezért ajánlom az olvasni
tudóknak. Persze nemcsak a betűket olvashatja az elme, hanem azt is, amiket
mögéjük rejtett a szövegek írója. Ehhez kívánok annyi örömöt és élvezetet
mindenkinek, amennyit én éreztem, amikor kitaláltam és mondatokba öntöttem.Vámos
MiklósUtóirat. Ez a kiadvány más szempontból is izgalmas: Magyarországon még
aligha készültek címlapok és könyvillusztrációk mesterséges intelligencia (MI)
segítségével. Fölteszem, mire nyájas olvasóimhoz eljut, ők nálam már sokkal
jobban fogják tudni, hogy mi fán terem az artificial intelligence, és mire jó.