Különös időutazásra hívja olvasóit Jezsó Ákos. Mesekönyvének hősei Kaporszakállú
Bakaraszt, Hohó törpe és sokan mások egyvalamiben hasonlítanak: varázslatos
történetek birtokában vannak. E történetekben megelevenedik a magyar történelem:
felbukkannak a kunok, tatárok, törökök, továbbá Szent István, Szent László és
Mátyás király, valamint a várvédő Dobó István és II. Rákóczi Ferenc fejedelem
is. Sárkányok, csodaszarvasok, lápi boszorkányok és tündérek szegélyezik a
képzelet útját, melyen az erdei aprónépek meséi repítik az olvasót és ha az eső
nem akar elállni, és semmilyen tűz nem tudja a vizes fát lángra lobbantani,
végül az önzetlen szív melege gyújtja meg.Nem kell történelmi hitelességet
várnunk ezektől a kis meséktől, hiszen nem az a céljuk, hogy tudományos
pontossággal rögzítsék a történteket sokkal inkább az, hogy rajtuk keresztül a
gyermekek jobban megértsék egymást s általában az emberi kapcsolatokat, valamint
azt, hogy a jó cselekedetért jutalom jár, a rosszért pedig büntetés. De másra is
ráirányítják a figyelmet: arra, hogy mennyire fontos a szeretet. Szeretni
egymást, szeretni a másik embert olyannak, amilyen, szeretni az életet, a
természetet és azt a földet, ahol élünk.