Amikor kezünkben volt a végleg lezárt általános iskolai bizonyítvány, nemcsak
örömet éreztünk, egy kis szomorúság is ott szorongott lelkünk zugában. Nem, nem
beszéltünk róla. A nap is ugyanolyan fényesen sütött, de mégis, mintha finom
árnyékok lopakodtak volna a fákra, a füvekre, a házak arcára, a megszokott
színek és formák közé. Másfajta nyár következett. Azt hiszem, nemcsak a mi
nemzedékünk érezte így, hasonlót éreznek a ma végző nyolcadikosok. De ez az
érzés nem az iskolaév végén moccant meg bennünk, hanem korábban. Jelen volt az
órákon, a szünetekben, meghatározta játékainkat, és változtatott az addigi
barátságokon. Újfajta izgalmakat kavart, újfajta csodákat jelentett. Így vall
könyvéről a szerző. Az olvasók ebben a könyvben újra találkozhatnak a Kányadombi
indiánok című regény hőseivel, hiszen ez a könyv, bár magában is külön történet,
valamennyire mégis annak folytatása.