C. Plinii Secundi: Naturalis Historia, XXXIII?XXXVII. / Idősebb Plinius:
Természetrajz, XXXIII?XXXVII. ? Az ásványokról és művészetekről (latin-magyar
kétnyelvű kiadás, ford. Darab Ágnes és Gesztelyi Tamás, az előszót írta Havas
László, az utószót írta Gesztelyi Tamás) A római polihisztor, Caius Plinius
Secundus (Kr. u. 23?79) 37 könyvből álló, nagyszabású enciklopédikus művének
utolsó öt könyve, a nemesfémekről (XXXIII.) és egyéb fémekről (XXXIV.), a
földféleségekről (XXXV.), valamint a kövekről (XXXVI.) és drágakövekről
(XXXVII.). Az egyes könyvek leírják a különféle ásványfajták megjelenési
formáit, bányászatukat, felhasználásuk történetét, a belőlük készített
gyógyszereket, használati tárgyakat és műalkotásokat. E két utóbbi különösen
fontos hiszen sok esetben olyan építészeti és művészeti emlékek leírását adja,
melyek napjainkra már nem láthatóak, nélkülözhetetlen forrásává válva így a
régészeknek és művészettörténészeknek is. ?A világkultúrában vannak nagy művek
és nagy vállalkozások. Jó, ha a kettő együtt jár. Érvényes ez arra a pliniusi
műre is, amit most vesz kezébe az olvasó latin és magyar nyelven. E nagyívű
alkotás benne gyökerezik az antik római kultúrában, amely rendkívül nyitott volt
a világra és példátlan érdeklődést mutatott a dolgok megismerése, egybegyűjtése
és elterjesztése iránt. Plinius esetében a műveltségnek a maihoz hasonló
globalizációja figyelhető meg, amely ugyancsak az ismeretek erős megszűrésével
járt együtt, ahogy ez napjainkban is történik. Van még egy másik egyetemes
vonása is, Plinius nemcsak kivonatolta korának átfogó ismeretanyagát, hanem azt
egy hatalmas koncepcióba is belefoglalta; mindent az emberre vonatkoztat,
illetve a gyakorlati élettel hoz kapcsolatba, megpróbálva kifejezni kora
életérzését is, de úgy, hogy közben hű marad a legfontosabbnak tartott római
erkölcsi normákhoz, amikhez hozzátartozott az erkölcsi hanyatlás ostorozása is.
Ez az utóbbi megközelítés nemcsak manapság mutatkozik elgondolkodtatónak, hanem
más morális gondokkal küszködő korok számára is ugyanúgy követendő például
szolgált, ahogy a Pliniustól előadott ismeretanyag szinte a felvilágosodás
koráig a mindenkori tudás mércéjeként számított, előbb Európában, később
Amerikában is. A Naturalis Historia tehát az európai művelődés fontos és
elengedhetetlen része, amely nélkül a modern európai ember és világpolgár
önazonosítása is nehezen lenne elvégezhető.? (Havas László)