A XII. század derekán új stílus született Európában. A középkor addig uralkodó
irányzatával, a puritán romantikával szemben fesztelenebb, könnyedebb és
elegánsabb stílus vált uralkodóvá a XII.-XIII. század során: a gótika. A
hatalmas székesegyházak karcsúságukkal, csúcsíveikkel, a földöntúli súlytalanság
érzetét keltő támpilléreikkel, támíveikkel és szinte lebegő szobraikkal ma is
lenyűgöző hatást keltenek. Az egyházi építészet a világit is megtermékenyítette:
az előkelő réteg és az egyre erősödő városi polgárság házakat, városházakat,
kórházakat, hidakat, a királyok és nemesek pedig várakat és erődítményeket
építettek ebben a stílusban. Az építészet mellett ? és vele szoros
összefüggésben ? a szobrászat, festészet és az iparművészet terén is bámulatos
remekművek (gyengéd, karcsú szobrok, ragyogó, színes üvegablakok, monumentális
oltárképek, pazar ötvöstárgyak, gyönyörű illusztrációkkal teli kódexek)
születtek. Ebben a korszakban vált az egyszerű kézműves fokozatosan művésszé: a
gótika számos nagy mestere ? így az Eyck-fivérek, Giotto, Simone Martini a
festészetben vagy a Pisanók a szobrászatban ? kora megbecsült alkotója volt, aki
munkásságával már egy új nagy stíluskorszaknak, a reneszánsznak vált
előkészítőjévé.