A miénket közvetlenül megelőző korban a Grállal kapcsolatos hagyományok főként
kétféle érdeklődést ébresztettek. Mindenekelőtt a krisztianizált vonásokkal
jelentősen átfestett, az irodalmi és a spiritualista, a romantikus és a
misztikus között ingadozó érdeklődést kell megemlíteni. Erre a legenda
forrásaival való közvetlen, tényleges kapcsolat helyett az gyakorolt befolyást,
amit ? erősen eltorzított és önkényes értelmezésben ? Richard Wagner
Parsifaljának zenei pátosza tett a belőle ismertté. Másodsorban akadémikus
tanulmányok hosszú sora született a Grálról, amelyekben a források keresésének
kritikai, analitikus és összehasonlító rideg mechanizmusa, a szövegek
vizsgálata, az időrendi adatok és tapasztalati hatások bizonyítása játszik
főszerepet; ez annak a módszernek a sajátja, amelyet manapság ?tudományosnak?
szokás nevezni. Mindkét vizsgálati forma teljesen képtelen a Grál lényegének
megragadására. A Grálnak semmi köze nincs se egyesek misztikus kalandozásaihoz,
se mások tudós boncolgatásaihoz. A Grál élő jelentést hordoz, olyan
?misztériumot?, amely ? állíthatjuk ? mind a mai napig nagyrészt ismeretlen.
Csak a legigazibb és legmélyebb jelentése szerint lehet megérteni, egyrészt egy
olyan tanítás nézőpontját felvéve, amely képes megragadni az őseredeti
szimbólumok és mítoszok mögött rejlő valóságot, másrészt a történelem
metafizikai felfogását magunkévá téve. Jelen tanulmány a Grál ? eredeti forrásai
alapján vizsgált ? legendájának értelmezéséhez ilyen nézőpontból kiindulva akar
hozzájárulni. Julius Evola