A magyar festőművészet történetének talán számszerűen is az egyik legnagyobb
életműve született meg Mednyánszky László (1852-1919) közel fél évszázados
alkotói tevékenysége során. A csak festményeit is több ezres nagyságú oeuvre a
folytonos vándorlással töltött művészélet során Ausztriában, Szlovákiában,
Franciaországban és Olaszországban szóródott szét. Munkáinknak idehaza is csak
töredékes része került közgyűjteménybe, s az itthon maradtak ? akárcsak a
felsorolt országokban levők tetemes hányada ? a mai napig lappang. Mednyánszky
élete egyetlen önálló tárlatának ? az 1897-es párizsi kiállításnak anyagából
csak néhány mű azonosítható, fennmaradó részét pedig csak körvonalaiban is
rekonstruálni igen nehéz feladat. Az életmű bonyolult vonulatának
megrajzolásában még az sem segít nehéz feladat. Az életmű bonyolult vonulatának
megrajzolásában még az sem segít különösebben sokat, hogy a festő rendszeresen
szerepelt a Műcsarnok kiállításain és egyéb kollektív tárlatokon. Az oeuvre
fennmaradását tekintve szerencsés fordulatot hozott Mednyánszky Wolfner
Józseffel 1898-ban kötött, majd 1903-ban a Singer és Wolfner kiadóra átruházott
képátvételi szerződése. A cég által eladott képek lelőhelye nyilvántartásuk
révén többnyire felkutatható lett. A művész halála utáni, a szerződéssel
kapcsolatos sajtóbotrány és pereskedés nyomán lefoglalt bécsi és pesti műtermi
anyag, illetve a kiadónak végkielégítésül jutott festmények útja is követhető,
sőt ezekből került ki a Magyar Nemzeti Galéria Mednyánszky-gyűjteményének
jelentős része is.