Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész
évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt
remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az
éjszakákat. Pacsirta szülei ? kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi
Bozsó Antónia ? régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen.
Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya
lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon,
ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig
van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül
szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét
iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt
sorsok groteszk tragikumát ? könnyű kézzel, halálos biztonsággal ? ez
Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.