Szerző: Demény Péter Koinónia Kiadó, 2007 A verseskötet négy fő téma köré épül,
ezek: a költészet, a szerelem, Isten és a halál. A felsorolás azonban nem
pontos, hiszen Deményt szinte soha nem a puszta kategóriák érdeklik, ő
eredendően a feszültségek, az ambiguitások, a sebek, a sodrás költője. (Ebben az
értelemben érdemes megfigyelni, hogy még ún. játékos versei is mintha egy
fájdalom leküzdésének vágyából születtek volna; mindegyikben van legalább egy
kép, amely kilóg a látszólagos problémátlanságból, és ez korántsem
incidentális.) A megszólalás eme módusza elválaszthatatlan a reflexiótól. Ha a
költészetről beszél, Demény azt kérdezi magától, miért kell verset írni; ha a
szerelemről, azt, miért nem szerethetünk örökké és egyforma intenzitással; ha
Istenről, azon elmélkedik, miért nem tud hinni benne, s miért kellene mégis
hinnie; ha a halálról, azon, miért vonatkozik mindenkire. De azt tudom, hogy
nincsen pillanat, / amikor belül ne lennék magammal, / és ne örülnék, hogy én én
vagyok, / és ne fájna, hogy örülök neki. (Válasz egy szemrehányásra) - talán ez
a kételkedő, visszatérő, feszült, nyugtalan szakasz példázza a legjobban Demény
Péter költészetét. A szerzőnek pontosan tíz éve, az 1997-es Bolyongás óta nem
jelent meg verseskötete. A kötet adatai: Kötés: Puhakötés Megjelenés éve: 2007
Terjedelem: 142 oldal