Könyvünk egyaránt szól a művészet és a tudomány iránt érdeklődő közönséghez,
minthogy az illúzió kérdéseire keres választ. Az illúzió a legrégebbi korok óta
a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból az illúzió esetleg csak
tévedés, amelyet könnyű elkerülni vagy műszerrel helyesbíteni. Igazi tudományos
kérdés azonban, hogy bizonyos helyzetekben miért vezetik félre az embert és az
állatot érzékszervei. Az illúziók nem véletlen variációi az idegrendszernek: sok
közülük olyan tévedés, amely bizonyos rendszerességet mutat, megmérhet, és
hatásosan demonstrálható. Éppen az illúziónak ez a hatásossága termékenyíti meg
a művészetet. És valóban azt látjuk, hogy elsőként éppen a művészek kezdtek
kísérletezni az illúzióval: a színészetben, a szobrászatban, a festészetben. Az
illúzió hasznos eszköz lehet a percepciós folyamatok feltárásában is. Az
orvostudományban, a műszaki életben, és igen gyakran a biológiában is az
abnormis, a meglepő adja kezünkbe normális helyzetek megértésének kulcsát. Ezen
a téren is azt várhatjuk tehát a normálistól eltérő percepcióktól (az igazságtól
való eltéréstől), hogy ötleteket és adatok szolgáltatnak a normális (helyes)
percepció megértéséhez. Tartalom Előszó (R.L. Gregory és E.H. Gombrich) 7
Blakemore, Colin: Hogyan csapható be az agy? 9 Gregory, R. L.: A megtévesztett
szem 51 Hinton, H.E.: Álcázás a természetben 101 Deregowski, Jan B.: Illúzió és
kultúra 165 Gombrich, E. H.: Illúzió és művészet 197 Penrose, Roland: Az illúzió
dicsérete 247