Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg
legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború
előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel:
szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még
George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó
tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál
lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a
naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem
a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi
kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és
szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását.