A 21. század elején mi szükség van a távoli múlt felidézésére, előző korok
emberei tetteinek felelevenítésére? - gondolhatnánk a könyv elmének láttán.
Azonban belelapozva, elolvasva nemcsak a múlt tisztelete, szereplőinek
megelevenítse idéződik fél bennünk, hanem arra is rájövünk, hogy egy kistáj, a
Nagykunság milyen értékeket hozott létre évszázadokon keresztül és hordoz mind a
mai napig. A kulcsemberek közösséget szerveztek, példájukkal mintaadóvá váltak
környezetükben. Mindez hozzájárul, hogy napjainkban is erős identitástudattal
rendelkeznek a nagykunok utódai, a kunsági települések lakói. Mindez tettekben
is megnyilvánul. A ma emberének szüksége van a stabil közösségre és a példaadó
emberekre. Sokszor nehezen értik, értették meg gondolataikat, viselkedésüket, de
előbb-utóbb kivívják a közösség megbecsülését, tiszteletét. Nélkülük megállna a
világ. A fejlődés generátorai, mai szóval az innováció elindítói ők. A
hagyományőrzés tehát nem múltba merengés, hanem egy olyan évszázadokon át
létrehozott, gyarapított szellemi tőke, amely napjainkban is segíti a
megújulást. Talaján termelődik ki a stabil gyökerekkel rendelkező, a kor
emberének mondott korszerű ismeretekkel és szemléletmóddal rendelkező egyén, aki
képes az innovációra és hatással van környezetére. A közösség minél inkább
átveszi, magáévá teszi ezt a gondolkodásmódot. annál erősebb lesz és képessé
válik a megújulásra. Erre pedig az alföldi településeknek, sőt az egész vidéki
Magyarországnak nagy szüksége van.