Budapestet ?méltán nevezzük a barlangok fővárosának: mindmáig a világ egyetlen
olyan fővárosa, amelynek a lakóterülete alatt barlangok, sőt jelentős
kiterjedésű, különleges képződményekkel díszített barlangrendszerek találhatók.
Ráadásul ezek a barlangok nemcsak elhelyezkedésük és méretük, de keletkezés
módjuk szokatlan volta révén is kiemelkedő helyet foglalnak el hazánk természeti
értékei között. Budapest idő szerint ismert mintegy 200 barlangját ugyanis
azoknak a mélyből feltörő hévforrásoknak az ősi alakították ki, amelyek ma a
Duna mentén fakadva a főváros híres gyógyfürdőit táplálják. A Budai Termálkarszt
? azaz az aktív melegforrások, a hajdani forráskilépési pontokat jelző
forrmásmészkő-lerakódások és a barlangok együttese ? e jelenségcsoport
nemzetközileg elismert típusterületének számít; amely remélhetőleg sikerrel
pályázik a Világörökség címre is. A budai barlangok leglátványosabb képviselői a
főváros II. és III. kerületében, a Hármashatár-hegycsoport lábánál elterülő
Szépvölgy-Rózsadomb felszíne alatt rejtőznek, ahol az öt legnagyobb rendszer
együttes hozza már a 30 km-t is meghaladja. E nagy barlangok közül is a
legismertebb a két kerület határán, a Szépvölgyi út 162.sz. alatti felhagyott
kőfejtőben nyíló a Pál-völgyi-barlang, ami a nagyközönség számára is
látogathatóvá tett szakaszai már a húszas-harmincas években a turisták kedvelt
célpontjának számított. Egyike volt hazánk azon alig kéttucat barlangjának,
melyeket a barlangok általános védettségének kimondása előtt, már 1944-ben
védelem alá helyeztek, ám valós méreteire és jelentőségére csak az utóbbi 20 év
kutatásai derítettek fényt: az addig csupán 1200 m hosszban ismert járatrendszer
jelenlegi, 13,3 km-t is meghaladó kiterjedésével ? az Aggteleki Baradla-barlang
mögött ? hazánk második leghosszabb barlangjává lépett elő.