A magyar néprajztudomány mindössze 200 éves múltra tekinthet vissza, akkortájt
kezdtek szellemi nagyjaink felfigyelni arra, mit is jelenthetnek a nemzeti
kultúra száára a népi hagyományok. Az értékelés azóta is változó, mindmáig nem
ritkák a túlzó, egymásnak ellentmondó megállapítások. De a népi hagyományok
gyökerei oly mélyek, hogy bizton remlékethjük: nem hiányoznak majd a jövendő
magyar kultúrából. Kósa László hungarológiai összefoglalása a magyar népi
kultúra anyagi és szellemi javait a honfoglalás kori kezdetektől mutatja be
egészen századunk elejéig. Végigkísérhetjük, miként alakult a magyar nép
kapcsolata a birtokba vett tájjal, miképpen formálódtak ki a társadalmi
rétegzettségnek megfelelő értékrendek és szolások. Az utóbbi időkben
megnyilvánuló nagy érdeklődésnek tesz eleget a szerző azzal, hogy elemzést ad a
magyar népi műveltség európai helyzetéről, és állást foglal abban a tekintetben
is, hogyan élhetnek tovább a jelenben és a jövőben a népi hagyományok.