Sharon újraértelmezi a hit jelentését, ami nem a dogmatikus vallási
értelmezéssel vagy a megosztottsággal egyenértékű. Sokak számára merőben új
megközelítésben vizsgálja a témát, miszerint a hit örömet jelent, friss, eleven,
intelligens és felszabadító dolgot, amely a szeretet alapjait és az önmagunk
iránti tiszteletet hangsúlyozza. Ebben a hitben eggyé válunk másokkal, ahelyett,
hogy különállónak és különbözőnek minősítenénk a többieket. Nem kell hozzá
vallásos rendszer, és nem kötődik szükségszerűen egy istenséghez vagy Istenhez,
bár nem is tagadja annak létét. Az önmagunkba vetett bizalmon alapul, azon, hogy
képesek vagyunk-e felfedezni a legjelentősebb igazságokat, amelyekre azután
támaszkodhatunk. Nem árucikk, amit birtokolunk vagy sem, hanem belső
tulajdonságunk, amely énünk legbensőbb megtapasztalása közben bontakozik ki.
Mindegy, mi ér bennünket az életben, segítségével újra próbálkozhatunk, újra
bízhatunk, újra szerethetünk. Erőt ad, hogy a jelentől elvonatkoztatva tovább
tudjunk lépni, ne vesszünk el, ne legyen úrrá rajtunk a beletörődés vagy az
elkeseredés. Ez kapcsolja össze mindennapjainkat magával az élettel.
Mindannyiunkban megvan a képesség az efféle hitre, de lehet, hogy nem ismerjük
fel a bennünk szunnyadó lehetőséget. A szerző történetének segítségével most
megtanulhatjuk, miképpen bontakoztassuk ki, és erősítsük meg hitünket..