Bevallom, ?sejtelmem sem volt róla, micsoda veszedelmekre vállalkozom, amikor
hozzáláttam ehhez a hazai útikönyvhöz. Önök biztosan elképzelték már, mennyi
izgalmas kaland, lélegzetelállító veszély vár arra, aki útikönyvet ír az
Északi-sarkról vagy a dzsungelekről. Valóban: az útikönyvírás hősi kaland. De
semmi sem sodorhatja olyan veszélyekbe az útleírás szerzőjét, mint egy hazai
utazás. Kiszámítottam, ha minden kívánságnak tisztességgel eleget kívánnék
tenni, a könyv megírásához 47 000 nevezetességet kellene felkeresnem, 60 000
emberrel kellene beszélnem, és buszon, vonaton, biciklin, csónakon 52 000
kilométert kellene megtennem. Ehhez mintegy 80 évre volna szükségem. A másik
nagy veszedelme a hazai útikönyvírásnak, hogy senki sem próféta? Akármit írok,
mindenki jobban tudja, mindenki többet tud róla, mindenki szakértő, csak én nem.
Pedig én tisztességgel elmentem azokra a helyekre, amelyekről írtam, megnéztem a
múzeumokat, elolvastam a történelemkönyveket. De én nem tudományos könyvet
írtam, nem azt, hogy mi van, hanem hogy mit láttam. Mindezt azért hoztam Kedves
Olvasóim szíves tudomására, hogy előre kijelentsem: igazuk van, ha úgy érzik,
hogy e könyvből sok minden kimaradt, aminek Önök szerint benne kellett volna
lennie. Egyetlenegyet viszont szívből remélek: a könyv elolvasása után
valamennyien felkerekednek, és örömmel felfedező útra indulnak hazánk gyönyörű
tájain.