Az isteni tánc, az ezernyi többi felcsendülő hanggal együtt, felrúgja a
Birodalom szabályait, és a Kapcsolatot ünnepli. Mihelyt látta valaki az e
lapokon szeretettel feltárt mély misztériumokat, az nem tud nem látni többé.
Mihelyt valakinek megnyílt a hallása, nincs visszatérés; a szenvedés nem tudja
letörölni a szív mosolyát. Isten, Te soha nem nézted le az Emberiséget.
Gyógyuljon meg a szemünk, különösen azoké, akik ?vakon születtek?, hogy
láthassuk a Te műveidet. Nyíljon meg a fülünk a különbségek kuszaságát ünneplő
gyógyító zenére, hogy a hangzavarban is meghalljuk: mi magunk vagyunk a melódia,
amelyet a Hármas Összhangzat magába ölel. Bátorodjunk fel a bizalom kockázatának
vállalására, hogy csupán egyetlen napnak a kegyelmében éljünk, hogy átnyúljunk a
Birodalom határain, és leromboljuk a falakat, amelyek elfedik arcunkat. Érezzük
magunkban Jézus örök életét, amely a kezünk által érint ? hogy gyógyítson,
tartson, öleljen ?, és ünnepeljük ember voltunk kenyerét, a Hétköznapi
szentségét és a Szentháromságban való Részesülést. Ezt kívánom önöknek, miközben
e könyvet olvassák, és mindennapjaikat élik. / Részlet a könyv előszavából,
amelyet William Paul Young, A viskó szerzője írt.