Rudolf Steiner tíz előadást tartott 1912. május 23. és 1914. július 16. között
Koppenhágában és Norrkö?pingben. Az előadások három téma?kört ölelnek fel: az
első kettő Az élet értelméről címmel, a harmadik, ne?gyedik és ötödik előadás a
Teozófus morál címmel, az utolsó négy előadás pedig Krisztus és az emberi lélek
címmel jelent meg az összkiadásban.Ez a kötet ezen utolsó ciklus előadá?sait
tartalmazza. Részlet a könyvből: ?...Ez alkalommal olyan témáról beszélek, amely
ah?hoz a lényhez kapcsolódik, aki a szellemtudomány területén a legközelebb áll
hozzánk, és a legkö?zelebbrôl érint bennünket, Krisztus lényérôl. Ennek úgy
próbálok eleget tenni, hogy arról beszélek majd, hogy a Krisztus-?lény hogyan
ébred fel az emberi lélekben, és mi a jelentôsége ennek a felébredésnek. Éppen e
téma kapcsán lesz alkalmunk arra, hogy szellemtu?dományos szem pontból
beszéljünk a kereszténység legemberibb, legszívhezszólóbb jelentôségérôl.?
?...Mit kellett volna a jeruzsálemi izgatott tömegnek a keresztrefeszítése elôtt
felismernie Jézus Krisztusban? Azt a lényt kellett volna felismernie, aki a
földi élet értelmét és jelentését adja. Azt a lényt kellett volna felismernie,
aki azt a tettet vitte véghez, ami nélkül a földi emberiség nem találhat rá újra
az istenséghez vezetô útra. Fel kellett volna ismernie, hogy e lény nélkül nincs
meg a Föld emberének értelme. Ha a Krisztus?-eseményt el akarták volna törölni,
akkor ezen embereknek az Ťemberť szót ki kellett volna törölniük a földi
fejlôdésbôl.?