A mágia egyidős az emberiséggel. Lényege, hogy szent jelentéssel ruházza fel a
kozmoszt ? ez a nézet jelenik meg a legkorábbi animista elképzelésekben, amelyek
szellemi erőkkel népesítik be a világegyetemet, és erre utal ma a wicca és az
újpogány hagyomány felbukkanása. Varázslata révén a mágus úgy érzi, hatalomra és
célra tesz szert ebben a titkokkal teli világban. Ez a könyv a kezdetektől
egészen napjainkig figyelemmel kíséri a nyugati világ mágikus gondolkodásának
fejlődését: foglalkozik a sámánizmus ősi spirituális hagyományával, majd az ókor
mítoszaival és mágiájával, a szent tudás, azaz a gnózis kutatásával, a kabbala
megjelenésével, valamint az alkímia és a hermetizmus tanaival. Részletesen
tárgyalja a középkori boszorkányság, valamint az európai és amerikai
boszorkányüldözések történetét, bemutatja a tarokk-kártya eredetét és
bölcsességét, és értelmezi a szabadkőművesek és rózsakeresztesek ezoterikus
filozófiáját. E könyv témája nem a babona vagy a lélek passzív megszállottsága,
hanem a magas mágia, amely aktívan kutatja az egyén átváltozásának és a magasabb
rendű hatalmak leigázásának lehetőségeit. A mágus célja ugyanis elsősorban az,
hogy hozzáférjen az univerzum különös erőihez, és saját ? akár jó, akár gonosz ?
céljaira használja fel őket.